A könyv, amit kezében tart az olvasó: több száz oldal, több ezer lábjegyzet, három főszereplő és sok-sok mellékszereplő élete – regényszerűen és dokumentumokban elbeszélve – 1974 és 1989 között a magyar és a román állambiztonsági szervek iratainak tükrében. A három főszereplő: Ilia Mihály irodalomtörténész, a Tiszatáj egykori legendás főszerkesztője, aki az állambiztonsági szervek egyik kiemelten kezelt célszemélye volt; Csapody István, a szerző édesapja, erdőmérnök, nemzetközileg is elismert botanikus, természetvédő, Ilia Mihály barátja, és levelezőtársa – és maga Csapody Miklós, a szerző, Ilia Mihály tanítványa. Mindhárman azon nem kevesek, hanem nagyon sokak közé tartoztak, akikről a korabeli állambiztonsági szervek által működtetett – Csapody Miklós gróf Teleki Sándortól kölcsönvett találó kifejezésével élve – szaglárok segítségével mindent tudni akartak. Azért, mert a politikai hatalom birtokosai – Csoóri Sándor kifejezésével élve – a „nemzetietlen szocializmus” működtetői, nem vi

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: