GENERALISSZIMUSZ AZ AKÁCFA UTCÁBAN

„Valahol egy elkenődött vércsepp szárad rajta, nyoma már nem látszik, modern eszközökkel talán kimutatható. Ötvenhat évig egy dobozka alján hevert, egyéb vicik-vacakok, nekem emlékek között, azt hiszem, most eljött az idő, hogy előszedjem és megmutassam: lassan annyi idősek lesztek, mint én voltam, amikor lefűrészeltem az l956. október 23-a éjjelén, Budapesten ledöntött Sztálin szoborról ezt a különösre sikeredett darabot. Majd rátok hagyom, elsősorban természetesen önző okból: ha a kezetekbe kerül, kénytelenek legyetek gondolni rám. Ahogy ezt a történetet is: nem tudhatjuk, meglett korotokban kik érzik majd éppen hivatottnak magukat, hogy megírják nekünk a magyar történelmet – néhány morzsáját rátok hagyom mint egy résztvevő hiteles leírását. Ha módotokban áll, őrizzétek meg mindkettőt.” – A szerző szavai ezek a kötet címadó elbeszéléséből, amelynek sorai közt megelevenednek a huszadik és itt-ott a jelen század történelmi eseményei, az azokhoz kapcsolódó vagy mellékágaikként burjánzó

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: