A szerző Magyarországnak a 16. századi határhelyzetéből kialakuló, az iszlám veszélyhez kötődő szemléletét és a reformáció erre adott felekezeti válaszait vizsgálják, bekapcsolva az elemzésbe a korszak államelméleti gondolatait is. A középkori Magyarországon a mohamedánokkal vívott harcok révén már korán rájöttek arra, hogy a keresztény–muszlim ütközőzóna háborúi más jellegűek, mint Európa nyugati részeinek dinasztikus összecsapásai. Az ebben a zónában lezajló ütközetek ideologikus jellegüknél fogva pusztítóbbak voltak a polgári lakosságra, ugyanakkor kulturális transzfert adó kontaktterületként is működtek. A 16. században kiépülő végvársor a korabeli Magyarországon nemcsak a tér centrális rendezője volt, hanem viszonyulási pontként is szolgált, így az egész társadalom gondolkodásának formálására hatott, és igényt is tartott. A frontvonal megmerevedésével, a portyák állandósulásával, a küzdelem életvitelszerű elfogadásával később az iszlám–keresztény ütközőzóna az itt élő népek kultur

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: