BARTÓK BÉLA-ANNIE MÜLLER-WIDMANN LEVELEZÉSE

1929. január 30-án Bartók szerzői estet adott Bázelban, két magyar művész, Durigo Ilona és Geyer Stefi közreműködésével. A közönség soraiban ült egy fiatal karmester és egy sokoldalúan művelt zeneértő asszony, lelkes támogatója az új művészetnek: Paul Sacher és Annie Müller-Widmann.Ők ketten meghatározó személyiségeivé váltak annak az erős kapcsolatnak, mely a magyar zeneszerzőt, európai életének utolsó öt-hat évében, Bázel városához fűzte. Sacher, a karmester-mecénás, három kompozíció – három remekmű –: a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre és a Divertimento írására inspirálta Bartókot, Müller-Widmann asszony pedig világnézetük hasonlóságával és a muzsikus zsenijének azonnali elismerésével teremtett olyan légkört, mely a zárkózott mestert, kettejük levelezésében, a korabeli Európa súlyos alapkérdéseiről alkotott véleményének nyílt és világos kifejtésére késztette.Kötetünk – mely bizonyos értelemben testvérműve a zeneszerző és a ka

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: