ÁTKELÉS AZ ÜVEGEN

Márton László 1992-ben megjelent regénye a magyar regényírás nyolcvanas évekbeli felfutásának betetőzése volt. Nem véletlenül részesült megkülönböztetett kritikai fogadtatásban: Balassa Péter szerkesztésében külön tanulmánykötet jelent meg róla (Üvegezés, JAK, Pesti Szalon, 1994.).Az új kiadás megteremti annak lehetőségét, hogy a szélesebb olvasóközönség is megismerkedhessen ezzel a meghökkentő művel, mely az eltelt tizenöt év során mit sem vesztett eredetiségéből, frisseségéből, váratlan humorából és metsző szarkazmusából....mindaz, ami van, egyszersmind nincs, s hogy álom és valóság, képzelet és realitás nem választható el egymástól, hogy a szerves lét tanul a szervetlentől, s az átkelés az üvegen nem egy pillanat (mint az első és a második rész között mutatja a szerző), hanem állandó folyamat...(Balassa Péter)Márton László sorrendben harmadik regénye (Menedék; Tudatalatti megálló) zárórésze a magyar regényírás nyolcvanas évekbeli felfutásának. Míg a korábbi nagyregények (Emlékiratok könyve, Bevezetés a szépirodalomba) sajátosan ugyan, de egy megrajzolható értékrendszer mentén íródtak, addig Márton regénye ezen értékrendszer komoly megkérdőjeleződését mutatja.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: