Gulácsy Lajos (1882-1932) a századforduló magyarfestészetének egyik legmagányosabb és egybenlegrejtélyesebb alakja. Miközben művészetét máréletében csodálat övezte, 1907 és 1911közöttmegrendezett kiállításai komoly sikert arattak, egészélete folyamán súlyos megélhetési gondokkal küszködött,amihez lassanként, elmebajának kiteljesedésével aművészeti életből való kirekesztettsége társult.Noha azóta a gyűjtők körében az egyik legkeresettebb éslegdrágább művészként ismerik, a hamisítványok özöne, aszakmai körök „feledékenysége”, az értetlenség és aközöny kövületeivel falazzák el az alakját. Mindebbennagy szerepe volt a festő különc személyiségének éstragikus, elmebajba torkolló sorsának. Pályája abetegség okozta megszakítások miatt csupán tizenöt évetölel fel; 1919-től 1932-ben bekövetkezett haláláig mármegszakítás nélkül peregnek napjai az elmegyógyintézetfalai között. Mindez hozzájárult hagyatékaszétszóródásához, a hamisítványok elszaporodásához ésszemélyisége és életműve torzításához. De bizonyárahozzájárult és hozzájárul ehhez látomásos művészetebesorolhatatlansága is.Szabadi Judit művészettörténész, a KépzőművészetiEgyetem professzora monográfiájában különösérzékenységgel avatja be az olvasót Gulácsy rendkívüliművészi világába, munkája minden eddiginél teljesebbképet nyújt erről a kivételes alkotószemélyiségről. Aszépirodalmi stílusban megírt könyv nemcsak szakmaielmélyültségével tűnik ki, hanem élvezetes olvasmány is.A szöveget csaknem több mint 200 fekete-fehér képillusztrálja.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: