COX VAGY AZ IDŐ MÚLÁSA

„A császár fehérarannyal, platinával és vörösarannyal, ezüsttel, briliánsokkal és rubinokkal és minden egyébbel elhalmoztatta angol vendégeit, ami munkaanyagot kívántak, ők pedig, még idegenül ebben a bőségben, azt gondolták, e kincsáradat azzal a kötelességgel jár, hogy minden erejükkel egy legfelső kívánság teljesítésén dolgozzanak. Közben alighanem elkerülte a figyelmüket, hogy valaki, aki mindent birtokolt, a legdrágább kincsekről is könnyen megfeledkezhetett anélkül, hogy bármi hiányérzete lett volna, sőt olykor megfeledkezett még magáról az időről is, amely pedig egy halhatatlan számára is visszahozhatatlanul elmúlik.\"A világ leghatalmasabb embere, Qiánlóng kínai császár meghívja udvarába Alister Coxot, kora leghíresebb angol órásmesterét. A birodalmát vaskézzel irányító uralkodó minden reggelt versírással kezd, a Tiltott Városban elszállásolt londoni mestertől pedig olyan óraműveket rendel, amelyek mérni tudják az emberi élet különböző szakaszainak változó időérzeteit, s ekképp

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: