MEGTÖRT SZIVEK BALLADÁJA

„Mint a levegő maga, más volt az éjszaka szaga és íze ott, ahol John Reddy lakott. Lenn, akár egy kút mélyén. Ráébredtünk, november van, mindjárt itt a tél. Fölöttünk a hold, mint a kifehéredett csont, szemünket sértve ragyogott. - Ó, te jó Isten! Ó! – Egymásba kapaszkodtunk. Jéghideg kezek kulcsolták egymást. Hirtelen túl sok kéz, túl sok jéghideg ujj. Valahonnan föntről (John Reddy ablaka vagy tizenöt centire nyitva volt, láttad magad előtt, ahogy izmos karjával feltépi, bosszúsan, türelmetlenül, mert a szoba túlfűtött, fülledt) blues zene hallatszott – súlyos volt, lüktető, felnőtt. Nem tinglitangli rockzene, amilyet mi hallgatunk. Abban a pillanatban éreztük, sorsunk magányra ítélt…

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: