A múlt hangjai csendesen mesélnek minden pillanatban és láthatatlan ecsettel festik a holnapot. Emlékképek fakuló fényei között elhomályosuló alakok csak rossz álmok, mert valami hajt minket előre rendületlenül. Felkelünk, bekapcsolt \"robot\" énünk és belesimulunk a hétköznapok fogságába, csakúgy, mint a kötetben szereplő történetek hősei és versek szereplői. Egy igazi, őszinte és kíméletlen korrajz bontakozik ki a sorok, megírt sorsok pillanatképei közül és szembesítenek minket múltunk árnyaival. Az élet mindig tartogat kihívásokat, melyek során győzünk, vagy elbukunk, de megyünk tovább, mert menni kell tovább! Mi hajt mégis előre, feledve a hétköznapi harcok során szerzett sebeket? Talán a mindent túlélő remény, vagy a szép és boldog pillanatok apró elrejtett csomagjai, amiket időnként kibontogathatunk. Az ember esendő, gyenge és nem tökéletes, de nem is kell annak lennie, hogy felszálljon egy furcsa, köd borította ismeretlen vonatra, az élet vonatára, ahol a sors a kalauz. Ott sétál

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz

Írja be az ellenőrző kódot: