FÉLIDŐBEN

Nagy Antal Róbert első verseskötetét veheti kézbe az olvasó. Bár egyik művében azt írja, hogy „a vers nekem csend nem hangos csatazaj”, versei túlmutatnak az egyéni érdekek megfogalmazta önmarcangoláson és gyakran szólnak határozottsággal, eréllyel a körülöttünk lévő világról. Mert költészetének ihletője az őt körülvevő táj, az élet megannyi megélt és átélt történése. Széles palettáról válogat és idéz szép gondolatokat: létről, szerelemről, barátságról, bánatról, örömről, történelemről… Legtöbbször személyes indíttatásúak, saját meglátásairól, fájdalmairól szóló versei tükröt tartanak az olvasó elé, hisz belepillantva gyakorta önnön magunk visszfényét is megpillanthatjuk. Olykor az emberi lét mélyebb bugyraiba is elevezet bennünket, válaszút elé állítva és együttgondolkodásra késztetve az olvasót. A három tematikus fejezetre osztott verseskötet számos versében ott bujkál a fanyar humor, s óhatatlanul megmosolyogjuk az általunk is igaznak vélt mondatokat. Másutt megdöbbentő fordulattal

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: