A CSEND ALAKZATAI A FESTÉSZETBEN

Ez a több tudományterületen átívelő tanulmány arra tesz kísérletet,hogy a XVII. és XVIII. századi francia nyelvű festészetelméletiszövegek elemzésén keresztül értelmezze a csend kategóriáját. A vizsgált korszak csenddel kapcsolatos festészeti alkotásai –„csend-festményei” – általában nem narratív képek, nemcselekményes történeti kompozíciók, nem olyanok, amelyekkel a hagyományos festészetelméleti művekben találkozhatunk, és amelyek nagyban hozzájárultak a XVII. és XVIII. századi franciaművészetelméleti diskurzus kialakulásához. Ezek a festmények nehezen vagy egyáltalán nem közelíthetők meg a retorikán és a szenvedélyelméleteken alapuló festészetelméleti doktrína kategóriáival. A könyv a csend alakzatainak nevezett fogalmakra –mint a tudom-is-én-micsoda, a kellem, a báj, a fenséges, az űrvagy a melankólia – támaszkodva egy másfajta festészetelméleti beszédmód kialakítására törekszik. Az átmenetiség, a homályosság és a bizonytalanság fogalmainak korabeli festők művein történő értelmezése

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: