Mohai V. Lajos harmadik verseskötete. Lírikusként látszólag a kert - kutyahalál - temető komor háromszögét rója, ugyanakkor monomániásan az életről, a \"földi szeretetről\", az emberhez odanőtt, hallgatag tárgyak, a \"kilazult kövek\" belső tájairól szól.