CENTRUM ÉS PERIFÉRIA

Kedves, nyugodt, mégis élénk hang beszél a szomszédos asztalnál. Kosztolányiról, Petriről, Mészölyről, Ottlikról, Tandoriról, Le Carréról, Chandlerről ? és igen, Mándyról. Olyan, mintha minden rendben lenne, korunk egészségesen volna dekadens, jutna idő bűneink, örömeink átgondolására is bőven. Egy álmos délután jó belehallgatni, hogy ki mennyit keresett az irodalommal, hányszor dobták vissza Gabriel García Marquez vagy Joyce első kötetét a kiadók, mi mindent köszönhetünk a bordélyoknak és lakóiknak. Ekkor már át is ülhetünk ahhoz az asztalhoz, ahol Mohai V. Lajos ül. Vagy kezünkbe vesszük kötetét, és elolvassuk a centrumtól a perifériáig. Mintha természetes lenne.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: