FÉNYKUTYA ÉS VONAT

Fiatal bölcsészhallgatóként megmutattam néhány versemet Géher Istvánnak, akinél modern angol költészetet hallgattam. Apróbb módosításokat javasolt, majd amikor visszaadta a paksamétát, rám nézett és azt mondta: ,,Akkor maga most magyar költő lesz. Jól megfontolta?,, Megijedtem. Kérdésében volt valami vészjósló, amit felerősített a hangjából kicsengő jóindulat. Versírás közben soha nem merült fel bennem, hogy ez a tevékenység egy meghatározott pálya vagy sors választását jelentheti. Egyszeriben félteni kezdtem magamat az így felsejlő veszélyektől. A kérdés komolyan elriasztott, de egyben fel is szabadított. Úgy határoztam, kivonom magam érvényessége alól. Tanárom felvetése valamiképpen arra is felhatalmazott, hogy ettől fogva minden külső szempont vagy következmény figyelembe vétele nélkül írjak, és anélkül, hogy foglalkoztatna, vajon a következő verset megírom-e. Géher kérdése óta harminc év telt el. Ezt a kötetet neki ajánlom.

Írjon vélemény

Az Ön neve:

Az Ön véleménye:

Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek!

Értékelés: Rossz Jó

Írja be az ellenőrző kódot: